A Csattogó-völgyről csodaszép emlékeket őrzök. Életem első Kormorán koncertje is ahhoz a helyhez köt. Akkor, 2004-ben, a sokadik sorból, még a "vájtfülűséget" előtérbe helyezve, a hangosítópult elől figyeltem és hallgattam a zenekart, néha a nagy lelkesedésben azért a padra fel-felállva, táncra perdülve... Később, évek múltán, rendszeres koncertlátogatóvá válva, természetesen már csak az első sorral-sorokkal elégedtem meg, s a kifogástalan hangzás elébe lépett a hangulat jobb átélése, a közelség, a cseppnyi rezdülések érzékelése, a személyes kontaktusok, a mellettem álló kobakosok hada, az összevillanó pillantások varázsa...

Nem egészen két nap múlva koncert a Magyar Szigeten.

A Csattogó-völgyről csodaszép emlékeket őrzök. Életem első Kormorán koncertje is ahhoz a helyhez köt. Akkor, 2004-ben, a sokadik sorból, még a "vájtfülűséget" előtérbe helyezve, a hangosítópult elől figyeltem és hallgattam a zenekart, néha a nagy lelkesedésben azért a padra fel-felállva, táncra perdülve... Később, évek múltán, rendszeres koncertlátogatóvá válva, természetesen már csak az első sorral-sorokkal elégedtem meg, s a kifogástalan hangzás elébe lépett a hangulat jobb átélése, a közelség, a cseppnyi rezdülések érzékelése, a személyes kontaktusok, a mellettem álló kobakosok hada, az összevillanó pillantások varázsa...

Bár nem tudtam mindig ott lenni, sokakkal mégis ott ismerkedtem össze úgy igazán, másokkal épp ez a hely a szinte rendszeres "találkozási pont". Nem felejtem el a barátok arcát, mosolyát a találkozáskor: a régi ismerősökét, s azokét, akikkel ott ismerkedtem össze; a meleg üdvözléseket, a vicces ugratásokat, a jó félórás sorbanállást "potyára" egy italért az ételespultnál, mert úgy elmerültünk egy beszélgetésben, hogy fel sem tűnt, azt máshol szolgálják ki, mellette, ahol sor sincs... A legemlékezetesebb mindezek miatt épp a három évvel ezelőtti sziget. Amikor előző este még Siklósról tértünk haza fáradtan, de eufórikusan, egy igazán vidám hangulatú, és szintén felejthetetlen koncert után, másnap pedig már a verőcei-kismarosi sarat dagasztottuk. Mert az időjárás nem volt éppen kegyes. Bár, valahogy, abban az évben, úgy emlékszem vissza, akárhol jártunk, Körmenden vagy Siklóson, a Csattogó-völgyben vagy a Hajógyári szigeten, az eső a Kormorán-koncertekre mindig elállt, és még a Nap is ránk mosolygott... Csuda egy év volt, csuda élményekkel!

Lám, nosztalgiázom, megint... Ki lesz ott, kivel találkozunk idén is, szombaton?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.